A hit és a tabu mérgező barátsága
Te azért nem beszélsz, mert félsz, ők azért nem kérdeznek, mert a végén még kiderül, hogy más vagy, mint aminek hittek. És fordítva. Nem beszélnek neked saját meggyőződéseikről, hisz az túl intim lenne, na meg nyilván nem egyezik meg azzal a hitvilággal, amit rólad, és az életedről feltételeznek. S azzal, hogy soha meg sem próbáltok más úton járni, máshonnan közelíteni, fejet hajtotok a körülmények előtt. Azt a tényt fogadjátok el, hogy egy elemi, benső vágy, soha nem kerül bennetek kielégítésre.
Pedig olyan ez, mint a szeretet, nem? Persze megint csak, kinek mit jelent. Lassan polgárpukkasztásnak is elmegy a téma, ami már majdnem nevetséges, hisz mindenki gondolkozik ezen, ha más nem, időről időre.
Ezzel együtt négyszer írtam le, hogy Isten. És mind a négyszer arra asszociáltál, amit te gondolsz róla. Megosztottad egyáltalán valaha valakivel, hogy mit jelent ez az egész számodra? Tudom, van, ami kimondhatatlan, és leírhatatlan – na meg a szavak csak elcsépelik az ilyesmit. Mégis azt gondolom, hogy lehetne ez másképpen. Ha beszélnénk róla, talán világossá válna, hogy esélyünk van megértésre találni. Egy ilyen erős tabu kapcsán pedig tökéletesen tudnánk gyakorolni az elfogadást is. Míg egy napon ráébrednénk, hogy tulajdonképpen mindannyian ugyanarról beszélünk.
További írások ITT!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez