A helyes és helytelen – és ahogyan újrateremted
Eddig te is ugyanolyan voltál - helyesre képes, a helytelenre pedig képtelen. Mindent odaadtál, magaddal összhangban mindent megvalósítottál. Ezek szerint mégsem az vagy, akinek eddig gondoltad, és hitted magad. Hibáztál, és rajtad áll, hogy van-e számodra bocsánat. Hogy szereted-e azt az embert, akivé lettél, aki nem csak gondolta, hanem megtette, vállalva ezzel az összes következményt. Szembe mersz-e nézni magaddal, a legsötétebb vágyaiddal és valóddal? Mered-e állítani, hogy megérte megtapasztalni, hogy valójában gyarapodtál és most gazdagabb vagy?
Most már látsz, és értesz – akkor is, ha piszkos nagy árat kellett fizetned érte. Még mindig tudod, érzed, és tapasztalod a helyeset – hiszen nem vagy rossz. Csupán képes vagy látni az összképet. Vajon tényleg rossznak számít az, ami a végén mégis helyes lehet? Nem ítélkezel felelőtlenül, nem bántasz és nyomsz el, mert pontosan tudod és érted. Nem mondhatod el többé magadról, hogy sértetlen vagy, teljesen makulátlan és tiszta. Viszont kicsit több vagy, ezt azért ne tagadd le.
Senki nem menti fel a döntés másik oldalán állókat, mert senki nem látja a szerelmüket. Hogy igazi volt, amit éreztek, hogy ha átgondoljuk, akkor az volt az abszolút helyes. Nem láthatják az összképet, odáig nem merészkednek. Pedig vannak páran, akik meztelen lélekkel, vágyakkal és szívvel megmérettek. Vállaltak valamit, ami után képtelenek voltak ugyanazok maradni, ugyanazt látni és ugyanúgy gondolkodni. Nem gondolnád, de mára fundamentálisan más emberek – akik akkor, a saját értékítéletük szerint döntöttek, újra teremtve a helyeset és a helytelent.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez