A hamis, álszent emberek már nem lepnek meg – az őszinte, lojális személyek viszont igen
A lojalitás ugyanis ritkaság. Pont azokat az egyéneket a legnehezebb megtalálni ezen a világon, akik többre értékelik a valódi igazságot, a saját egojuknál. Ez a szomorú igazság, amivel meg kell tanulnunk együtt élni. Mert, ha nem tesszük, könnyen válhatunk az előbb említett ’fake’ típusú emberek áldozataivá, akik elhitetik velünk, hogy nyílt, őszinte szándékaik vannak felénk irányulóan.
Mivel sokkal könnyebben keveredünk ilyen jellegű körökbe, mi, a társadalom tagjai, egy rendkívül elképesztő paradoxon tanúi vagyunk. Sokunkat már nem is sokkol, ha rosszul bánnak velünk, esetleg hazudnak, vagy becsapnak minket. Mégis, megdöbbenünk, ha egy rendes, decens embert látunk, aki tisztelettudóan viselkedik velünk.
Szinte el sem tudjuk hinni, hogy léteznek még ilyen becsületes emberek. Ez azért van így, mert minden egyes nap azt tapasztaljuk, hogy a megbízhatatlan, integritásra képtelen emberek sikereket érnek el. Azt is láthatjuk, hogy azok, akik csalással, cselszövéssel és hátba szúrással jutnak a csúcsra, olyan előnyöket élveznek, amelyeket nem érdemelnek meg. Erkölcstelen lényekkel vagyunk körülvéve, akik bármit megkapnak, amit csak akarnak, hasznot húzva azokból, akik túl jók ahhoz, hogy elhiggyék, valaki lehet csak játszadozik velük.
Annyira hozzászoktunk már ahhoz, hogy szélhámosokkal van dolgunk, hogy amikor egy lojális, decens emberke kerül az utunkba, úgy érezzük: Biztosan egy mitikus lénnyel állunk kapcsolatban. Habozunk közelebb kerülni hozzájuk, egyáltalán megközelíteni őket, mintha egy mágikus erdőben rejtőzködő unikornist, vagy nimfát látnánk. Mindezt a rossz tapasztalatok teszik. Hiszen annyit szenvedtünk már, hogy kötve hisszük: Az eredendő jóság, a hűség, a tisztelet, a tény, miszerint feltétel nélkül bízhatunk meg a másikban, vagy oszthatunk meg intim dolgokat, még mindig léteznek bizonyos értékrendekben.
Mégis, van egy pozitív dolog a bizalmi kérdésekkel kapcsolatban. Fontos képességgel ruház fel: Meg tudod különböztetni az álszent, gyarló, és az értékes, jóakaratú embereket. Az árulások fájdalmas sorozata után elég éles eszűvé válsz ahhoz, hogy mérföldekről kiszúrd az átverés nagy művészeit. Egyszerűen észreveszed, hogy a szavaik és a tetteik nem függnek össze, az eget rengető sztorijaik pedig nem állnak össze sehogy sem. Megfigyelheted, ahogy a saját, hierarchikus rendszerükben tenyészkednek, és az ebben elfoglalt helyük határoz meg mindent. Például azt, hogy hogyan viselkednek másokkal szemben.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez