A halogatás művészei – a cím, amit utálunk birtokolni
Vajon mikor fogunk igent mondani magunkra? Mikor fogjuk elfogadni, hogy a lelkünknek szüksége van konkrét célokra, álmokra, konkrét terveket kell megvalósítanunk, és igen be kell írni abba a határidőnaplóba, hogy most magunkra van szükségünk, meg arra a tíz percre a telefon és a feladatroham nélkül. Szépen csendben megállni egy percre, és elgondolkodni, hogy vajon mit és miért csinálunk? Minek van értelme az életünkben, és mi az, ami feleslegesen viszi el az életerőnket?
Erőfeszítéseket kell hozunk magunkért, hogy visszavegyük kaotikussá vált életünk felett az irányítást, hogy aztán egy lecsendesült elme méltóságával vegyük fel újra a kesztyűt. Nem az a ciki és kellemetlen, ha lekésünk egy találkozót, hanem az, hogyha az életünket késsük le. Ha most nem állunk meg, és nem nézzük meg, hogy mi fut az automatikus kapkodási rutin alatt bennünk, akkor sosem fogjuk utolérni magunkat. De minket utol fognak érni a saját kis problémáink. Utol fog minket érni a tudat, hogy minden elszáll mellőlünk, míg a teljesíthetetlen feladatlistánkat bővítgettük. Nem szabad félnünk attól, hogy nemet mondunk arra, amire nincs kapacitásunk. Ki kell állni magunkért, nem szabad riadt nyusziként állandóan igent mondani mindenre, de nem szabad dúvad módjára kiszakadni a mindennapok fogságából, mert az arany középút bennünk van. Ha megtaláljuk a belső érzékelőnket, és ráirányítjuk arra az életre, amit valójában élni szeretnénk, onnantól kezdve nem fog nehezünkre esni az, hogy kézben tartsuk az életünket.
Egy bizonyos pont után rá kell jöjjünk mi az, ami szolgál minket, és mi az ami belefér 24 órába. Mert holnap is nap lesz. És ha rettegő arccal, zsúfolt aggyal hajtod álomra a fejed, és az alvás perceiben benne van az egész holnapi programod lefuttatása, akkor az az igazi „majd könnyebb lesz” nap sosem jön el. Most kell véghezvinni az élet nevű feladatot, mert itt a leadási határidő bármelyik percben a nyakadon van, és sajnos nem ismerjük a végső dátumot. Így csak azt tudjuk meghatározni, hogy hogyan jutunk el az életünk végére. Az, hogy hova jutunk, a mai napi cselekedeteinktől függ. De függ attól is, hogy engedtük élni magunkat, vagy pedig csak átutaztunk fölötte.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez