A gyermek, aki benned él
Vannak bizonyos mondatok, viselkedési formák, helyzetek, amelyek a tudatalattinkban előhívják bennünk ezt az árnygyermeket, és rendszerint ő játssza le a meccs további részét – helyettünk. A baj ezzel csak az, hogy éppen ezzel okoz számunkra egyre több - és több nehéz pillanatot.
Minden alkalommal, amikor az árnygyermekünk lép a főszerepbe, valahol mélyen egy olyan – korábbi – sérülést okozó jelenetet élsz meg újra, ami a te – felnőttkori – énedet nem engedi érvényesülni. Ami bekapcsolja a benned élő sérült énedet.
Ezek a játszmák pedig egészen addig jelen lesznek, míg szembe nem nézel önmagaddal. Míg le nem ásol a lelked legmélyére, hogy szembenézz azokkal a – gyermekként - fel nem dolgozott sérülésekkel, amelyek gátat szabnak annak, hogy a jelenben minden múltbéli esemény ellenére is teljes ember lehess. Te, és az árnygyermeked. Mert ő ott marad veled, életed végéig, és hordozza azokat a sebeket, amelyeket a felnőttkori éned elnyom az elmédben.
A feladatod az, hogy segíts neki megnyugodni. Fogd meg a kezét. Merj szembe nézni vele együtt a legfájóbb emlékeitekkel. Játszd újra a mondatokat, amelyek törést okoztak rajta, és dolgozd fel mindazt, amire rádöbbentél az árnygyermeked felfedezésének köszönhetően.
Segíts neki otthonra találni, meggyógyulni, és légy az a felnőtt, akire neked gyerekként szükséged lett volna.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez