A férfit tényleg a farok csóválja?
Döntésjogunk mindig van. Ebből pedig nem következik más, mint az, hogy nem ildomos közhelyekkel dobálózni, vagy vádaskodni a másik oldal felett. Igen, tény a szemet gyönyörködtető dolgok mindenkit vonzanak. És igen, a férfiak között is akad olyan, aki el tudja tölteni az idejét egy olyan nővel is, aki egyébként számára tartalomnélküli. De hogy ez tényleg egy hosszútávú vágy, végcél legyen, az egészen biztos, hogy nem igaz. Minden emberben ösztönösen benne van a vágy egy igazi társra. Aki nem csupán a külsőségekben felel meg. Hanem egy olyan, akivel szellemileg, érzelmileg is csatlakozni, kapcsolódni lehet.
„Kétség sem fér hozzá, a férfiak és a nők különbözőek. Mai társadalmunkat áthatja egy téves elképzelés, mely szerint az egyenlőség egyformaságot jelent. Valóban, a nő és a férfiak egyenlők, de egy biztos: nem egyformák.”
/Kevin Leman/
Az persze megint egy másik kérdés, hogy meddig lehet elvegetálni ezekben a semmitmondó kapcsolatokban, amelyekben időnként mind a két oldal rendesen kiveszi a részét . Üres, érzések nélküli szeparációk ezek, ahol az igazi szívből jövő vágyak nem láthatóak. Az érzelmi érettség elengedhetetlen ahhoz, hogy tudatosan felépítsünk egy párkapcsolatot. És itt nincs szükség arra, hogy ráhúzzuk a vizes lepedőt a férfiakra, vagy a nőkre kizárólagosan. Mert a férfit talán valóban a farok csóválja a kezdeti szakaszban, de hosszú távon semmiképpen.
Továbbiak itt!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez