A férfiak és hazugságaik
Nagyon szeretem az olyan történeteket, amiket a férfiak gyártanak, és olyan hévvel, átéléssel tudják előadni, hogy szerintem van pillanat, amikor maguk is elhiszik, amit mondanak.
Ilyen például.:”ne haragudj, be voltam rúgva, de téged szeretlek”. Kérdem én? Melyik szórakozóhelyen nyomnak pisztolyt a férfi fejéhez, hogy igya le magát a sárga földig, majd hajtson rá az első csinos lányra, aki szembe megy vele?!
A másik kedvenc…”nem ismerem csak beszélgettünk, aztán kiderült, hogy ismeri XY-t így számot cseréltünk, aztán csak úgy rám írt, hogy megkérdezze, hogy vagyok”…
Vagy…”Esküszöm, megjavulok, soha többet nem csinálok ilyet, most is csak egy csók volt, nem feküdtünk le”…
Amitől pedig kiver a biztosíték…”nincs köztünk semmi, csak barátok vagyunk, de ő szeretne megismerni, hogy jóban legyetek”…
Egy idő után viszont mi nők is hibázunk. Hibázunk, mert megbocsátunk, újra, és újra, és újra. A szívünkre hallgatunk, nem pedig az eszünkre. Viszont amikor egy férfi már maga se tudja, mit találjon ki, hogy adja magát elő, és lassan úgy érezzük magunkat mintha egy mesébe csöppentünk volna, mert a férfi sorra gyártja a Grimm meséket, és lassan jobb, lesz mint maga Andersen, akkor sajnos el kell, hogy gondolkozzunk, talán az az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban, ideje elmosni azt a poharat…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez