A férfiak és hazugságaik
Milyen szép is, amikor szerelmes az ember, főleg amikor mi nők azok vagyunk. Ilyenkor nem látjuk a fától az erdőt. Pillangók repdesnek a gyomrunkban. Amikor minden percben, órában a másikra gondolunk, és azt kívánjuk bárcsak örökké tartana ez a boldogság.
Aztán évekkel később, amikor még mindig az hisszük, hogy minden rendben van, jön a felismerés, a lebukás, a hazugságok sorozata, a bocsánatkérés, megbocsátás, sírás, majd megint hazugság, és megint, és megint…. Addig, amíg végleg el nem szakad az a bizonyos cérna.
Sajnos sokszor beleesünk abba a hibába, hogy amikor még egy kapcsolat elején vagyunk, és előjönnek az első hazugságok, füllentések, akkor elnézünk mellette. A legtöbbször azért, mert a férfiak többsége nagyon jó mesélő, és hitelesen tudják előadni a saját meséjüket, amit mi legtöbbször el is hiszünk nekik.
A baj azzal van, amikor sorozatosan, szemrebbenés nélkül megint a szemünkbe hazudnak. Van, hogy nem egymás után történnek meg az esetek. Van, amikor telnek az évek, halványodni látszanak a mesék, egy időben véget is érnek, mi meg úgy érezzük magunkat, mint Hamupipőke amikor megtalálja a herceg, és ráhúzza a lábára a cipellőt, hogy „úristen rám talált életem lovagja, aki mindig mellettem lesz, és aki soha nem tudna nekem hazudni”.
Aztán sajnos fel kell, hogy ébredjünk, ez csak egy nagyon szép álom volt, ugyanis jön az újabb felismerés, megint becsaptak. Nagyon igaz, amit szoktak mondani: „aki egyszer megteszi, meg teszi többször is” (jó tisztelet a kivételnek). Itt persze nem feltétlenül a megcsalásra gondolok, nemcsak azzal lehet egy női szívet darabokra törni. Elég, ha elhitetik velünk, hogy mennyire odavannak értünk, megtesznek mindent, hogy a kedvünkbe járjanak, aztán amikor megbántanak, és jönnek a kérdőre vonások, akkor jönnek kapásból a hazugságok. Ez azért volt, mert…ez meg ezért…azt meg azért mondtam, mert…
Néha azt gondolom, a férfiak azt hiszik, ez egy természetes dolog, hogy hazudnak, hisz úgy gondolják, pár apró romantikus gesztus, szép szavak, és a szerelmes nő úgyis mindent megbocsát. Igen…talán... egy darabig. Viszont minket se ejtettek a fejünkre. Sajnos azt gondolják, hogy azért mert szeretjük őket, és mert sokszor elvakít minket a szerelem, vakok, és süketek vagyunk. Pedig nagyon is látunk, és hallunk. Tudjátok, a női megérzések soha nem csalnak. A férfiak pedig újra, és újra, és újra beleesnek abba a hibába, hogy amikor hazudnak, először beszélnek, mintsem, hogy végiggondolják, abban a pillanatban melyik mesét vegyék elő.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez