A férfi lélek legmélyebb sérülése
Ült velem szemben és nehezen szólalt meg. Láttam, éreztem, hogy óvatosan nyílik meg, nehéz számára beszélni arról, milyen helyzetben is van. Messziről indult. „Szeretnék kiállni magamért. Ezért jöttem, mert nehezen megy.” Furcsa volt számomra, mert egy jóképű, sikeres, ereje teljében lévő Férfi ült velem szemben. Néhány perc után pedig eljutottunk a valódi kérdéshez és ahhoz a gyötrő bűntudathoz, ami megbénította, ami miatt nem tudott tovább lépni. Nem akar ártani, nem akar bántani. De a jelenlegi helyzetben szenved. És fogalma nincs, hogyan lépjen ki a már nem működő kapcsolatából.
A helyzet korántsem egyedülálló, de az, hogy Férfiként tisztelt meg a bizalmával, mély hálát váltott ki bennem. Egyre több Férfi keres meg és ennek köszönhetően egyre inkább látok rá a lelkükben tomboló viharra. És ez valami félelmetesen döbbenetes élmény számomra, mintha valami tonnás súlyú vasajtót nyitnának ki ilyenkor nagy nehezen, ami mögé a fájdalmukat rejtik. Különös számomra látni, hogy mi rejlik az oly sokszor némaságba burkolódzó férfi lélek mélyén.
Sok férfinél tapasztalom ugyanis, hogy egyszerűen rettegnek attól, hogy ártsanak, és fájdalmat okozzanak a nőknek, hogy a család „szentségét” felborítsák, hogy mások sérüljenek az ő tettük, az ő választásuk miatt. Ezért inkább magukat pusztítják. Nem hagyják kitörni a saját fájdalmaikat, nem merik vállalni a saját érzéseiket, a saját működésüket. A „pusztítástól” való félelmük nagyobb, mint a jövőbe vetett hitük, még akkor is, ha tudják, hogy valójában így lesz a legjobb mindenki számára.
Ott van az Erő. Minden Férfiban. Csak fogalmuk nincs, hogyan használják „jól”.
Ahogy nekünk nőknek sincs fogalmunk arról, hogy hogyan érjünk el idáig, hogyan segítsük őket abban, hogy ezt merjék használni olyan módon, ami mindenki számára a legtöbbet teremti. Hogy ne pusztítsák vele sem magukat, sem minket, sem a világukat.
Életek százai óta hurcolt, mélyen eltemetett emléklenyomat ez férfiak ezreiben, hogy már-már rettegnek attól, hogy ártanak. Mert nyilván számtalanszor tették és a lélek erre emlékszik. Az egyensúly megtalálása magával vonja a szélsőségek megélését, és sok férfi éli most ennek az idejét. Önbüntetéssel kínozva saját magát, így védve a nőt, a családot, de közben pusztítva Önmagát.
Csak lássuk ezt. Lássuk ezt, amikor arról ítélkezünk, hogy hol vannak az „erős” férfiak. Hát itt. A szemeink előtt. És hogy hol az erejük? A lelkük mélyén vasajtók és lakatok mögé zárva. Ezen pedig nem az fog segíteni, ha elvárások és ítéletek kereszttüzében kell a nőknek megfelelniük. Mert valahogy a felelősségünknek érzem mindezt, hogy a Férfit segítsük és bátorítsuk ebben, hogy megengedjük és megerősítsük abban, hogy szabad kiengednie, megélnie az erejét. Hogy szabad Önmagáért választania, mert valójában akkor választ értünk is.
És persze tudom, hogy ott van a másik véglet, az erőszakos férfiak, és az is most vált időszerűvé, hogy véget vessünk az erőszak elfojtásának is.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez