A félelem nem jó tanácsadó!
Azt hiszem öntörvényű természetem a legjobb és egyben legrosszabb tulajdonságom is. Na meg az a megtörhetetlen elképzelésem, hogy az életben nem szabad félelemből döntést hozni. Mindig csodálkozva tekintek azokra a helyzetekre amikor valaki a megfélemlítés erejével próbál meggyőzni. Zsigerből fog el a kétség a helyzet valódisága felől, mikor valaki arról próbál meggyőzni, hogy milyen félelmetes az élet, vagy egy helyzet, őszintén szólva értelmezni sem tudom a hallottakat.
A félelem csak elvesz, és nem hozzátesz az élethez. Nem hiszem, hogy boldog élethez vezet, ha félelemtől vezérelve teszünk meg, vállalunk, vagy épp nem vállalunk dolgokat, párkapcsolatot, munkát, kötelezettséget, szívességet, bármit…
Az élet ennél sokkal nagyvonalúbb és elegánsabb, válaszoltam legutóbb egy ismerősnek. Nem hiszek abban, hogy kicsinységre, túlélésre teremtették volna az embert. Nem hiszek a boldogtalanságban, a kiszolgáltatottságban. Abban hiszek, hogy az ember képes felülemelkedni saját magán, jobbá válni, megtalálni a helyét a világban, határtalanná válni, és megalkotni mindazt, amivel gazdagabbá teheti önmaga, és egyben mindenki más életét is.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez