A csodaváros: Isztambul
Szuper kiindulópont egy óriási, fantasztikus ország felfedezéséhez. Törökország tele van gyönyörűbbnél gyönyörűbb helyekkel, nekem Kappadókiát volt módom eddig felfedezni (CIKK ITT), és Pamukkale-Denizli környékét, de kapásból tudnék még mondani néhány régiót, ahova nagyon-nagyon vágyom. Az egész ország közlekedése nagyon jól kiépített, az utazgatás belföldön számomra nagyon egyszerűnek tűnt, szinte minden pici településnek van reptere, illetve nagyon jól kiépült a buszhálózat is. A török emberek nagyon segítőkészek és kedvesek voltak mindenhol, annyira aranyos és vendégszerető arcokat és vidéken egész családokat ismertem meg, mindig szuper élményeim voltak a világnak ezen a részén.
Végül azt mondanám még el, hogy Isztambul egy ÓRIÁSI város. Tényleg nem tudod felmérni a nagyságát és sokszínűségét, mielőtt odaérsz. Olyan típusú hely ilyen értelemben, mint Párizs vagy London, több hetet, hónapot, évet is el lehetne tölteni, akkor is mindig tudna újat mutatni, nem hiszem, hogy valaha meg tudnám unni, vagy hogy már minden részét láttam volna, úgyhogy ezt most nem is egy teljes képnek szánom, inkább csak a főbb benyomások és módok, ahogy belebolondultam a városba, remélem, sikerül vele másnak is kedvet csinálni.
Praktikus szempontból jöjjön még néhány infó a végére:
Érkezés. A városnak két reptere van, egy az európai, egy az ázsiai oldalon. Szerintem érdemes az európaira repülni, még ha ez egy drágább légitársaságot vagy repjegyet is fog jelenteni, mert az ázsiai oldal annyira messze van a városközponttól, hogy bejutni nekem minden alkalommal egy horrorsztori volt onnan. A reptéri transzferhez minden alkalommal kedvenc kis applikációmat, az übert hívtam segítségül.
Közlekedés a városban. Annyira imádom magamba szívni az egész város hangulatát, hogy én itt mindenfele gyalogoltam szó szerint, még ha ez sokszor óriási távokat jelentett is, mert tényleg hatalmas városról beszélünk és még ha csak pusztán a nevezetességekre akarsz koncentrálni (de ne tedd), azok is nagyon szét vannak szórva. Ha hosszabb szakaszt kellett megtennem és sötétedés után, akkor megintcsak az über volt a varázsszó, ezt leszámítva séta-séta-séta.
Biztonság. Sokan írtatok azzal kapcsolatban, hogy biztonságban éreztem-e magam egyedül Isztambulban. A válasz egy nagybetűs igen, bővebben kifejtett válaszomat pedig az egész biztonság-személyes komfortérzet témára reagálva a januári izraeli utam kapcsán fejtegettem ebben a posztban, az itt leírtak tükrözik általános véleményemet erről a topikról.
Szállás. Isztambulban normális árakon lehet jó minőségű szállást találni, központi helyen, első utamon a Taksim tér környékén szálltam meg és imádtam a kis piros villamost minden reggel megpillantani az épület előtt, második utamon pedig a Kék mecsettől öt perc sétára. Mindkét környéket ajánlani tudom egyedül utazóknak is, totálisan biztonságos, jó hely volt mindkettő.
Fanni blogját itt tudod követni. Valamint az instagrammon itt!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez