A csapból is az elfogadás folyik
De hogyan is hihetnél abban, hogy bármit megkaphatsz, hogy bármire képes vagy, ha minden reggel utálatos szemmel nézel magadra? Ha nem látod szépnek a terhességi csíkokat, a repedt bőrt vagy az orrod hegyén a szeplőt, arcodon a foltokat. Még mindig túl alacsony vagy, és nem lettél esztétikusabb. Nem is tudsz mást csinálni, mint elfogadni a keserédes életedet, hiszen nem érzel mást, csak tehetetlenséget.
Elégedetlen vagy, hiszen nem változott pozitív irányban semmi rajtad, ez pedig kihat a kedvedre, hozzáállásodra, közvetlen környezetedre. Ahelyett, hogy derűsen látnád, majd teljes valódban fogadnád el magad, és megvalósítanál mindent, amire képes vagy, csak lógatod a lábad, és még csak nem is zavar, hogy alig ér a vízbe a lábad.
Pedig a csapból is az elfogadás folyik, másról se szól minden, csak annak fontosságáról, és pozitív hatásairól. Hiszen te annyira igyekszel, mindent elfogadsz magad körül – hogyan lehet akkor mégis, hogy még mindig boldogtalan vagy? Pedig annyira jól megtanultad, annyira az eszedbe vésted - annyira igyekeztél, hogy valahol útközben félreértelmezted, és gátat szabtál vele saját magadnak. Beletörődtél dolgokba, megelégedtél, és mindezt diadalittasan elfogadásnak hívtad. Úgy érezted, hogy jól végezted a dolgokat, hogy innentől kezdve minden magától a helyére zökken majd. De ugye nem zökkent, és most éppen az előtt hajtasz fejet, hogy neked ez jár és jutott, ennyivel kell gazdálkodnod, erről szól az életed. Miért nem érted a lényeget? Újra kellene tanulni mindent, hogy végre megérkezhessen az üzenet, hogy jól értsük a lényeget. Megalkudni elfogadás címszó alatt csak azért, mert nem akarunk változtatni, értelmetlen – nem lesz jobb tőle az életvitel. Viszont lehet elfogadni igazából, szeretettel, legfőképpen olyan dolgokat, melyeken nem tudunk változtatni. Megalkudni és elfogadni, nem ugyanazt jelenti.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez