A barátságról
A barát olyan, mint egy jó házastárs, jóban és rosszban kitart mellettünk. Ő az, aki a második családunkat jelenti, azt a családot, amit nem készen kapunk, hanem mi válogatunk össze. A barátság alapja a szeretet.
Nem baj, ha a véleményünk különbözik, ha más értékrend határozza meg az életünket, mert ez a különleges kapcsolat minden ellentétet képes áthidalni. Hiába érzem elképesztően abszurdnak, ahogyan az életedet éled, hiába figyelem olykor kikerekedett szemekkel, ahogyan véleményt formálsz a szerelmi életemről, hiába kritizálod a rendszerösszeomlás szélén álló életemet, én szeretlek.
Olykor nem értem, hogy miért térsz ki egy-egy férfi útjából, hogy miért találsz a kákán is csomót, vagy éppen miért kezdesz méltatlan emberekkel álmokat szövögetni. Nem értek ezer mást sem veled kapcsolatban, de elfogadlak, mert szeretlek.
Közöttünk nincsenek felesleges játszmák, helyette van tisztelet, megértés, és szeretet.
Egy igaz barátságban nem ismert az irigység, viszont szívből tudunk a másik boldogságának örülni.
Az a jó egy igazi barátságban, hogy bármit elmondhatunk, hiszen ez egy bizalmi szövetség, amelyet a feltétlen szeretet tart össze. Tudsz a legszégyenletesebb pillanataimról, és persze a legcsodálatosabbakról is. Te vagy minden titkom tudója, és soha, egyetlen percre sem féltem attól, hogy bármely bizalmasan elsuttogott szó is kiszivárogna ebből a kapcsolatból.
Úgy vélem, hogy a barát címet kiérdemelni nagy dicsőség, megtiszteltetés. A haverok jönnek és mennek az életünkben, olykor felkapaszkodnak egy indára és átsuhannak az életünkön, de a barátság erős alapokkal felépített kőszobor, amely rendíthetetlenül áll, évtizedek múltán is.
Mindig mellettem állsz. Láttad, hogyan siklik ki az életem, szóltál, próbáltál a szavaiddal hatni rám, és észhez téríteni, de bölcs módjára nem rángattál el a végtelen mélységű kúttól, viszont amikor zuhanni kezdtem, a kezedet nyújtottad, mielőtt még belepottyantam volna a ragacsos fertőbe.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez