A Pokolba is elmegyek érted
Egymást gyógyítjuk.
Mindenkinek van egy, akiért érdemes.
Akiért érdemes bebújni a legsötétebb résbe is. Akiért érdemes a dolgok mögé látni. Akiért érdemes a kényelmesebb élet helyett egy olyan utat választani, ami átvezet a Poklaink legfélelmetesebb helyein is, de aztán nem egy elképzelt Mennyországban ér véget, hanem egy olyan emberi kapcsolatban, ahol meggyógyítottuk egymást. Olyanhoz, amelyben már nincs helye az elvárásoknak. Olyanhoz, ami igazi szövetségesekké kovácsolt minket. Olyanhoz, aminek nincs vége és eleje. Olyanhoz, ami felnevelt és méltóságot ad.
Ki az, akiért még a Pokolba is leszállnál? Ki az, akiért van türelmed imádkozni, míg a poklát járja? Ki az, aki így is kell, mert a sejtjeidben érzed a jelenlétét? Ki az, aki ha elutasít, te akkor is érte mész, hogy ott legyél, hogy ott lehess abban a pillanatban, amikor végre kimondja a neved?
Ki az, akit akarsz meggyógyítani? Ki az ki meggyógyít?
Ha egyszer találkozol vele, menj el érte akár a Pokolba is.
Én, ha kell, oda is elmegyek.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez