A Férfi és a nő tánca az égen
Az elmúlt időszakban az érzelmi, társas viszonyainkba meghátrálást, megtorpanást, akadályokat érezhettünk. Valami látszólag véget ért vagy arra ösztönzött minket, hogy gondoljuk át újra a kapcsolódásainkat, különösen a párkapcsolatunkat vagy az ahhoz való hozzáállásunkat. Az alászállás közepette, kicsit most lehetőségünk van a fellélegzésre, az eddig önmagunkban megértett dolgok működtetésére és tánclépéseire.
Október 16.-án a Vénusz hátraarcot vágott a Skorpió jegyében, hogy mélyre vigyen minket. Teszi ezt egészen november 16.-ig Hátrálása során október 31.-én visszalépett a Mérleg jegyébe, ahol marad is, egészen december 2.-ig.
A skorpiós mélységekben, énünk legsötétebb árnyaival nézhettünk szembe. Röviden és tömören, érzelmileg nehéz napokon vagyunk túl, pokoljárás, fent-lent állapotok szélsőséges váltakozása. Ez egy komoly belső harc volt. Magány, árulás, féltékenység, kishitűség, manipuláció és szeretlek-gyűlöllek érzések is jelen lehettek bennünk egyszerre. A legnagyobb feladat a felszín alatt, aminek megérésére mindezek a „kellékek” ösztönöztek, az elengedés volt. Minden helyzet, belső megértés, az elengedő erőhöz akart minket elvezetni. Nem voltunk egyedül, hiszen csillagképi értelemben, mindez, a Szűz angyali fényterében történt és zajlik most is. A legsötétebb órákban is érezhettük, hogy ez a fény, még nem aludt ki és támogatóan mutatja az utat, súg, hogy engedjünk annak, aminek most meg kell történnie, mert tényleg értünk történik minden.
Mostanra kipucoltuk a halott, lehúzó gondolatokat, sémákat, béklyókat az életünkből, melyek mázsás súlyként nehezedtek rá a kapcsolatainkra, és a valódi akadályokat jelentették abban, hogy az önálló, másoktól független, belső örömforrásunkat elérjük. Ennek még lesz egy kis visszahatása, mikor a Vénusz majd előre indul és újra eléri a Skorpió jegyet, de ennek minősége kicsit más, talán könnyebb lesz, mert már tudni fogjuk, „merre van az előre”.
Most, hogy lelkileg kicsavartak ezek az energiák, egyre inkább érezhetjük, hogy tulajdonképpen sok mindentől megszabadultunk. Az érzelmi hullámzásaink ellenére, lehetséges, hogy már belátjuk, energiarabló kapcsolatoknak vethettünk véget, vagy régóta húzódó, érzelmi kérdésekben tehettünk nagyon alapos, mélységesen átalakító belső rendet. Ugye, ami nem öl meg, az megerősít. Valami ilyen érzés már ott lebeg a levegőben és mi egyre inkább befogadjuk.
Amíg a Vénusz hátrál, máshogy éljük meg az érzéseinket, a kapcsolódásainkat. Hogy mi okoz igazán örömet és milyen kapcsolódásokra vágyunk igazán, egy teljesen más nézőpontot feszeget bennünk. Menjek vagy maradjak? Akarom meg nem is. Kihátrálunk, elzárkózunk, elvágjuk. Önmagunkba mélyedünk, hogy rendezzük, ami szükséges, mert érzelmileg nem vagyunk stabilak.
Ráébredhetünk arra is, hogy talán nem is a másikkal van a baj, csak a saját félelmeinket, belső meghasonlásainat vetítettük ki és mindezeket most az arcunkba kaptuk, hogy letegyük, begyógyítsuk, egyedül, önmagunkban. Függőségeinkre is egy újabb szinten ráláthatunk, és dolgozhatunk rajtuk.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez