9 esküvői fotós és a legemlékezetesebb pillanat, amit valaha megörökítettek
„2012 szeptember 29-én a későbbi Mrs. és Mr. Daniel Diaz esküvőjén készítettem fényképeket. A menyasszonyt Brittany Maynardnak hívták. Kültéri, ranch témájú esküvő volt, az a fajta, amit a legjobban szeretek fotózni. Brittany cowboy csizmát viselt, és a koszorúslányai is tündériek voltak. Ahogy az esküvőn jelenlévők közül senkinek, nekem sem volt fogalmam arról, hogy mit tartogat a jövő a pár számára. A kép, amit Brittanyról és a koszorúslányairól készítettem örömteli életének szimbólumává vált, mielőtt megtörtént a tragédia.
Alig egy évvel az esküvő után, Brittanynál agydaganatot diagnosztizáltak. Néhány hónappal és műtéttel később, a második stádiumú rák négyes stádiumba lépett, amiről úgy tudják, hat hónap alatt kivégzi a beteget. Brittany a méltósággal teli halál mellett döntött. Kaliforniából Oregonba költözött, ahol erre lehetőséget kapott, egy legális, orvosi vényre kapható halálos injekció formájában. Betegsége és döntése, miszerint 29 évesen véget vet életének megrázta a nemzetet, és elárasztotta a médiát. Családja támogatásával, Brittany úgy döntött, véget vet életének 2014 november 1-jén. 2015 október 15-én Jerry Brown, Kalifornia állam kormányzója aláírta a halálhoz való jog törvényét.
Brittany Maynard Diaz és támogató családja rengeteg család életét változtatták meg. Az esküvői fotókra nézve, sosem találnád ki, hogy ez a fiatal, gyönyörű menyasszony milyen döntéssel fog szembenézni, és hogyan fogja befolyásolni mások életét rövid idő leforgása alatt. Hihetetlen kiváltság és megtiszteltetés, hogy része lehettem a család életének, és az ő történetüknek.” (Tara Arrowood)
„Margot édesanyját végstádiumú rákkal diagnosztizálták, csak néhány hónapja maradt hátra. Margot és vőlegénye, Charles gyors esküvőszervezésbe fogtak, és reménykedtek, hogy a menyasszony édesanyja is jelen lehet a ceremónián. Felelősségemnek éreztem, hogy lefotózzam ezt a csodálatos asszonyt a lánya esküvőjén, így a családjának életre szóló emlékei lehetnek róla. A szertartás előtt néhány perccel, a nők imakört tartottak. Senki sem említette Margot anyukájának betegségét, csupán könnyek között ugyan, de szeretetről, támogatásról beszéltek. Az anyuka nem csupán megélhette az esküvőt, de úgy táncolt és mosolygott, mint aki előtt ott áll az élet.
Kevesebb, mint három hónappal az esküvő után, ez a csodálatos nő eltávozott az élők sorából. Margot így írt nekem: ’Gyönyörűen megörökítetted a nagy napom, azt a sok szeretetet és a jelenlévők érzelemdús pillanatait is. Anyukámmal néztem végig a fényképeket, aki csak ennyit mondott: ’Ó, csodálatos nő vagyok!’. Évek óta ezt mondogatjuk neki, köszönjük, hogy neked sikerült elhitetni vele.’ Kedvesség, szeretet, és történetek – ezek motiválnak a munkámban.” (Tara Arrowood)
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez